64 éves vagyok. Két évesen gyógyszer-túladagolás (Streptomycin inj.) következményeként lettem hallássérült. Boldog gyermekkorom volt. Szerető-törődő Szüleim, jó játszópajtásaim az utcagyerekek között, klassz iskolatársaim. Hallók között integráltan nőttem fel, végeztem el az egyetemet is a nappali tagozaton. Abban az időben nem volt könnyű. Nem volt segítőszolgálat, támogató technika, de még az egyes oktatók hozzáállása sem volt pozitív. 1986-ban kaptam meg a diplomám. Lehetséges, hogy elsőként vagy elsők között a súlyosan hallásmaradványosak között.

Kikerülve a „nagybetűs ÉLET”-be jöttek a hallásgondomból fakadó problémáim. Először magamat hibáztattam. Gondoltam, valami nem stimmelhet a viselkedésemmel. Egészen addig, míg véletlen folytán tudomásom lett a SINOSZ-ról és ott kapcsolatba kerültem a sorstársakkal. Az ő életük megismerése adta a felismerést bennem, hogy a gondjaink – a hallásfogyatékosságból adódóan – hasonlóak és közös megoldást igénylőek.

2012-ben 17-edmagammal megalapítottam a Nagyothallók és Barátaik Országos Közhasznú Egyesületét, rövidített nevén a NABOKE-t. Fő célunk a hallássérültek életminősége javítása lett.

Csatlakoztak hozzánk siketek, nagyothallók, CI-implantosok. Mindenkit szeretettel fogadtunk.

Egészen a mai napig rengeteg közösségi programot szerveztem a tagjainknak. Sok-sok szép élmények, tapasztalatok. Senkit nem hagytunk egyedül, hogy magányosan élje az életét.

Utaztunk világot járva-látva, kirándultunk, túráztunk hegyen-völgyön, bicikliztünk, pingpongoztunk, sakkoztunk, bowlingoztunk, tollasoztunk, kártyáztunk, fociztunk, szalonnát sütöttünk, bográcsban főztünk, fagyiztunk, táncoltunk, kisrepülőgépen és nagy utasszállítókon repültünk, tengeralattjáróban utaztunk, hajóztunk, motorcsónakoztunk, kenuban  eveztünk, strandoltunk-wellnesseztünk, delfineket néztünk, rengeteg finomat ettünk, nívós helyekre mentünk, rengeteget beszélgettünk, farsangoztunk, bankettoztunk, nőket minden nőnapon megünnepeltük, minden új évet közösen szépen köszöntöttünk. 

Álmaim … sokszor álmodok … ébren  …

Álmodok egy önálló vállalkozásról, ahol a sortársaimnak szép, nívós, változatos, egyénre szabott, megbecsült foglalkoztatást, munkát és munkahelyet adhatok.

Álmodok egy közösségi klubról, kellemes zenékkel, tartalmas műsorokkal, finom büfés falatokkal, kávéval, italokkal, ahova a hallássérültek akadálymentesített környezetben bármikor beülhetnek beszélgetni, társalogni.

Álmodok egy irodáról, kedves alkalmazottakkal, akik segítenek a hallássérültek minden ügyes-bajos dolgaiban.

Álmodok egy jól működő érdekvédelmi szervezetről a hallásfogyatékosok érdekében …

.. és álmodom arról, hogy egyszer nekünk hallássérülteknek is lesznek

Kossuth-, Széchenyi-, Prima Primissima díjasaink.

Ha Te szívesen álmodnál velem/velünk a közös úton végig menve, megvalósítva az álmainkat, szeretettel várunk a közösségünkbe.