Sajnálom, ha ezzel foglalkoznom kell most is!  😀

Mert nem tartom fontosnak. 

Miért is az tulajdonképpen? 

Én nem érzem magam kevesebbnek, és ezért nem fogok másoktól elnézést kérni!

Folyton az jön szembe, hogy ennek számomra jelentősnek, hátránynak kellene lennie, foglalkoznom kellene vele, mert ez vagyok én.

Hm.

Nem ez vagyok én, ez csak a testi fogyatékosságom.

Ha bemutatom magam, akkor már inkább előbb: kedves, jókedvű, empatikus, türelmetlen, szerethető és szeretetre vágyó, heves, szeleburdi….

És felteszem a kérdést: Tetszem így neked? 🙂

Ha igen a válasz, akkor már nem érdekes mi hiányzik még belőlem.

Túlságosan a hiánnyal vagyunk már elfoglalva emberek!

Nincs szükségem tökéletes hallásra ahhoz, hogy elfogadjanak, hogy elégedett legyek, a szerethetőségem nem attól függ hány százalékot mutat a diagramon, vagy hány ostobaságra nincs igy lehetőségem, ami másoknak ott van, de nem ad nekik sem ez többletet. (Csak szólok, hogy nehogy már kezd összeirni, mi marad ki, mert ha fontos volt megcsináltad, ha nem fontos akkor pedig kit érdekel, ha meg most fontos neked, akkor meg mire vársz még? Csináld meg!)

Nincs szükségem lesajnálásra, mert nincs miért. Élek, nevetek, sírok, kertészkedem, hangversenyre járok, kapcsolódom a világhoz. Része vagyok.

Azt csinálom belőle, ami nekem fontos és szeretem is csinálni. Nem azzal töltöm a napjaim hogy az foglalkozzam, mi minden van még odakinn. Megvan minden idebenn, én teremtem meg magamnak. 

Mit kellene még keresnem többet, mire vágyni többre? 

Nem kényszerít a hallássérültségem lemondásra semmiről. 

Nincs mit bizonyítanom.

Senkit nem kell győzködöm arról, hogy elég jó vagyok, magamat se.

Ami fontos számomra, azt elérem így is. Aki fontos számomra, az mellettem van.

A béke megvan odabenn. 

Elégedett vagyok.

Sajnálom én nem tudom miről beszéltek emberek, amikor azt mondjátok hogy de hát téged ez nem zavar?

Nem, nem zavar! Miben zavarjon? Ha egész nap körül vesz a zaj, akkor majd boldogabb leszek?

Egy baráti érintés. Egy mosoly. Egy gyönyörű pillantás. Egy ölelés. Szeretve vagyok!

Ez a fontos, erre figyeljetek!

Nem tudok elégtelenkedni, nem tudok sajnálkozni, és nem tudom megérteni sem azt, hogy lehet elvárás az önsajnálat tőlem!

Így szeretem az életem, ahogy van! Ha kevés a „zaj” benne, beszélgetek érintéssel is, mosollyal is. Közös pillanatokkal is. 

Nem ordítva közlöm a világgal, hogy nem hallok emberek, nekem kijárna a figyelem, tegyetek középpontba és foglalkozzatok velem jobban.

Ha van melletted csak egy olyan valaki, aki elfogad és szeret, nem fontos a világ elfogadása már. És pont ezért fog a világ is majd elfogadni!

De a világ nem ad neked több szeretet mert nem hallasz, meg kevesebbet se. Ne is várd el tőle, hogy előnyben részesítsen. 

Ne várd el, hogy különlegesen bánjanak veled, azaz ne várd el magadtól hogy kevesebb legyél!

Nem vagy se kevesebb, se több másoknál.

Minél hamarabb rájössz erre, annál elégedettebb leszel az életeddel, annál boldogabb leszel és tudsz örülni annak, amit megkapsz, ahelyett hogy azzal foglalkozol ami hiányzik.

És nem kell hogy az egész világ szeressen, elfogadjon.

Elég az az egy-kettő is, aki ott áll melletted. Akkor már nem érzed magad fogyatékosnak, mert ÉRTÉK, egy CSODA vagy a másiknak.

Félsz, hogy majd nem fogadnak be, a társadalom kitaszít? 

Bízzunk már emberek! 

Ha kitaszít, nem jó helyen vagy és nem jó helyen keresed. Állj odébb vállat vonva, nevetve és nyújsd a kezed másnak. Mond hogy hello! szia! Milyen napod volt ma? 🙂

Szeresd magadat!

A szeretetben nincs félelem, a tökéletes szeretet kizárja a félelmet. 

Legyél bátor, próbálkozz, de ne becsüld le magad! Érsz annyit, mint akinek a kezed nyújtod. Legyen hálás érted, hogy megadod a lehetőséget neki, hogy megismerhet.

És annak örüljünk, ami van, ne azt nézzük mi nincs, éljük meg a percet, a boldogságot együtt, hogy van a másik, és szeretni tud engem. 

Nem így is, hanem szeretni tud, azért aki vagy!

Bízz magadban, hogy elég vagy másoknak. 

Bízz magadban, hogy vannak értékeid, mutasd meg őket, és hagyd hogy ezt szerethessék benned!

Tanítsd meg őket is, hogy ne a hiánnyal foglalkozzanak, hanem Veled!

Adj lehetőséget, hogy lássanak meg belőled amennyit csak lehet, ne egy nagyothalló vagy siket személyt, hanem önmagadat.

Ha úgy mutatkozol be, hogy eleve érezhető hogy kevesebbnek véled magad nála, ő is kevesebbre fog tartani. 

Ne legyen benned szorongás, ne legyen benned félelem! Önbizalom, önszeretet, csak ennyi kell! 

Ha nincs elég, ezzel a hiánnyal foglalkozz, ezt fejleszd magadban, ezért tegyél meg mindent, ez legyen a célod mostantól!

Add ezt oda magadnak ajándékba és rájössz majd, hogy megvan már mindened, nincs már benned hiányérzet semmi felé. 

Teljes lettél!