Sziasztok! Lea vagyok, tíz éves, születésem óta hallássérült. Egy éves koromban kaptam meg az első hallókámat, amivel nem hallottam elég jól, ezért később cochlearis implantátumot kaptam mindkét oldalra. Minden jól alakult, jól hallottam végre, és beszélni is megtanultam. Oviba jártam, jól éreztem magam, sok barátom volt. De aztán volt egy balesetem, beütöttem a fejem pont a hallókánál a jobb oldalon. Ezután sajnos egy hosszú és nehéz időszak jött, sok fájdalmas kezelés, kötözés volt, és sajnos szükség volt még három műtétre, hogy ismét jól halljak azon az oldalon is. Azóta is nagyon jól hallok, semmi bajom. Iskolába járok, negyedikes vagyok. Mindjárt felsős.

Azért szeretnék hallás nagykövet lenni, mert nagyon barátságos vagyok, szeretek beszélgetni az emberekkel. Mindig szívesen elmondom és megmutatom milyen hallássérültnek lenni, milyen a hallókám. Járok balettozni, ott is mindig kérdezik, hogy mi van a fülemen, és én mindig szívesen megmutatom. Sakkozni is járok, ott is ugyanezt kérdezik mindig. De engem ez nem zavar. Egyszer voltunk a Fül orr gégészeti klinikán is, a doktor néni megkért, hogy a tanulóinak mutatkozzak be, és válaszoljak a kérdéseikre, meg elmondjam a történetem. És képzeljétek körülbelül nyolcvan ember volt, és egyáltalán nem féltem, sőt beszéltem egy csomót nekik. Sok embernek segítenék szívesen. Nekem ez fontos, hogy az emberek tudják, hogy a hallóka micsoda, mire való.